A Munkavállalói Támogatóprogram megtérülése

A munkahelyi stresszkutatások szerint minden második magyar munkavállaló rendszeresen él át munkahelyi stresszt.[1] A munkavállalók több mint ⅓-a szerint munkája rossz hatással van egészségére, 28%-uk pedig a munkájával is összefüggésbe tudja hozni fennálló egészségügyi problémáját. Többségük azt gondolja, saját maga is meg tud küzdeni a stresszel. A problémát súlyosbítja, hogy a munkatársakról munkahelyi környezetben nehezen, vagy szinte egyáltalán nem derül ki, ha bajban vannak és segítségre szorulnak, de ha ki is derül, közvetlen környezetüknek legtöbbször nincs megfelelő eszköze a szakszerű segítségnyújtásra.

Magyarországon már jogi lépések is történtek a munkahelyi stressz kezelésének előmozdítására.[2] A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 2008. január 1-jétől hatályos módosítása emeli be a munkavédelem törvényi szintű szabályozásába az ún. pszichoszociális kockázati tényezők kezelésének munkáltatói feladatát, egyben meghatározva ezen tényező fogalmát is. A törvényi rendelkezés szerint pszichoszociális kockázatnak minősül a munkavállalót a munkahelyén érő azon hatások (konfliktusok, munkaszervezés, munkarend, foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága stb.) összessége, amelyek károsan befolyásolhatják a munkavállalók egészségi és mentális állapotát, tehát konkrét következményeit tekintve munkabaleset, stressz vagy lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés következhet be.

A pszichoszociális kockázatokat közvetlenül csökkentő egyik legalapvetőbb eszköz a Munkavállalói Támogatóprogram („Employee Assistance Program” – EAP), amely anonim módon 24/7 (éjjel-nappal folytonosan) a munkavállalók rendelkezésre áll az őket érintő ügyekben, legyen az egy praktikus munkahelyi vagy életvezetési kérdésben való elakadás vagy akár egy komoly krízishelyzettel való megküzdés. Sok esetben a testi tünetek mögött lelki okok húzódnak meg, ami közvetetten, például munkahelyi hiányzásokban vagy fizikai megbetegedésekben törhet a felszínre.  Ezért kardinális az elhúzódó, mentális vagy életvezetési probléma szakszerű és időben történő kezelése.

Az EAP számos előnye közül kiemelhetjük, hogy hozzájárul az egészség megőrzéséhez, a családi problémák megoldásához, a stresszkezeléshez vagy a pénzügyi – jogi kérdések tisztázásához és mindezt rendkívül gyorsan és szakszerűen teszi. Az azonnali segítségnyújtás segít a munkavállalók számára abban, hogy az őket érintő problémák ne eszkalálódjanak, hanem minél előbb megoldásra kerüljenek. Azok, akik egyedül élnek vagy nem tudnak kihez fordulni az őket érő nehézségek esetén, az EAP-nál mindenképpen kaphatnak támogatást, ha baj van. Néha ez a fajta segítségnyújtás akár életet is menthet.

Az EAP hozzájárul a vállalati kockázatok csökkenéséhez, növelheti a termelékenységet, csökkentheti a fluktuációt, a munkavállalói hiányzásokat és távolmaradásokat és növelheti a munkavállalók elkötelezettségét.

A Deloitte kanadai cégek körében végzett 2019-es kutatása szerint a mentális egészséget támogató programok medián éves megtérülése (ROI) 1.62 kanadai dollár a legalább három évre vonatkozó adatokat megadó hét cégre számítva. Azoknál a vállalatoknál, ahol a program három éve vagy hosszabb ideje működik, az éves medián megtérülés (ROI) 2.18 kanadai dollár. (ROI megtérülés azt jelenti, hogy 1 kanadai dollár befektetése a mentális egészség támogató programba mennyi kanadai dollár megtérülést hoz).

A megtérülés (ROI – return on investment) bevett üzleti mérőszám, amelyet jellemzően új üzleti beruházások, fejlesztési és befektetési projektek megtérülésére használnak. Szemléletformáló hatása lehet a Deloitte kutatásának, amely a mentális egészség támogató programok megtérülését vizsgálta a ROI számítás közgazdasági követelményeinek és eszközeinek következetes alkalmazásával. Az elemzés eredményében nem az a meglepő, hogy ezek a ráfordítások megtérülnek, hanem annak mértéke, jelentős nagyságrendje, amely ráadásul három évnél hosszabb időtávon tovább növekszik. Az utóbbi évtizedben örvendetes fejlemény, hogy a Deloitte és további közgazdasági elemző eszközökkel végzett kutatások hatására egyre több menedzsment szemléletében a Munkavállalók fizikai és különösen mentális egészségét támogató szolgáltatások, eszközök, programok átkerültek a ’nice-to-have’ juttatások kategóriájából a Munkáltatói felelősségvállalás és a megtérülő költségráfordítások döntési körébe.[3]

Összességében elmondható, hogy az Munkavállalói Támogatóprogram (EAP) az egyik legfontosabb, alapvető eszköz és befektetés a Munkáltatók számára, amely korszerű megoldást kínál a pszichoszociális kockázatok – amilyen a munkahelyi stressz – kezelésére, amely megtérül: mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak.

[1] http://medicalonline.hu/eu_gazdasag/cikk/minden_masodik_kieso_munkanapert_a_stressz_felelos

[2] http://www.munkahelyistresszinfo.hu/a-munkahelyi-stressz-merese/a-pszichoszocialis-kockazat-jogi-szabalyozasa/

[3] https://www2.deloitte.com/global/en/insights/topics/talent/workplace-mental-health-programs-worker-productivity.html